Le Scott, avagy hogyan bulizzunk 16 évesen...

 1. fejezet

-Jó… Így tökéletes lesz…- éppen feltettem Kate barna, kontyba fogott parókáját, amikor  Susy lépett ki a fürdőből.
-Még csak itt tartotok?-nézett rám mérgesen, és leült az asztalához- Mi a fenét csináltatok ennyi ideig? Én már régen kész vagyok ti meg még csak a hülye parókát raktátok fel!
A két legjobb barátnőm és én... A Le Scott kicsi, és egyben számunkra fenntartott „öltöző”,  takarítószekrényben voltunk. Tizenhat éves gimnazistákat, nem hogy nem engednek fellépni de be sem engednek ilyen bárokba… Ezt is a nagyim intézte. Úgyhogy a hátsó, szemetesek mögötti sikátor felöl kellett beosonni. Még három percünk volt arra hogy tizenéves csitrikből nőket varázsoljunk magunkból. Vagy legalábbis tizennyolc éven felülieket… De csak így lehetett ingyen és bérmentesen bejutni. Az egyetlen út a színpadon át vezet…
-Nyugi már! Még csak Mrs Potts énekel… Amúgy meg nézd meg hogy már csak énnekem kell felöltözni, az meg egy perc…-mondtam  kicsit Katere pirítva.
-Hé, elég volt ! Fejezzétek be! Szerintem most nem hiányzik egyikőnknek sem, hogy a fellépés előtt veszekedjünk! Nem?-mondta mérgesen Susy. Köztünk mindig is Suz volt az aki összetartott minket. Ha ő nem lett volna talán sosem alakult volna ki köztünk ilyen szoros barátság soha.
Még ma is emlékszem amikor megismerkedtünk. Még az oviban találkoztunk. Susy már ekkor is gyönyörű volt hosszú, barna haja volt és hatalmas szürkésbarna szemei… Minden fiú ovis társunk bele volt zúgva és egyik nap egy dagadt, Peter nevű srác meg akarta puszilni az arcát. Pont a csúszda tetején voltunk mind a hárman (Peter, Suz és én), amikor megjött Kate. Akkoriban mindenki félt Katetől és tőlem is mi voltunk az a két lány aki mindig minden fiút megver az oviban… Amikor Kate ezt meglátta csak annyit mondott:
„Te lefogod én meg megverem…” És akkor, abban a pillanatban történtem meg a nagy pillanat. Amikor egymásra néztünk, már tudtunk az a kötelék ami akkor kialakult köztünk az egy életre szól…
-Hát… Jó…-hajtotta le a fejét Kate- bocs, ne haragudjatok… Na akkor gyerünk melyik ruhát veszed fel?
-Mm… szerintem azt, amit nagyi vett szülinapomra azt a fehér fodros aljút meg hozzá azt a szürke, puha szőrme kardigánt... Meg akkor gyorsan megcsinálod a szőke parókát azzal a nagy, virágos hajcsattal, tudod úgy tűzd fel és akkor a loknik lógjanak… meg egy pár mini, fehér rózsát is belerakhatnál…-kérdeztem meg Katet mert ő már teljesen kész volt.
-Na, akkor lássunk neki…

***

Felvillantak a fények és Kate elkezdett zongorázni… tüp… tüp… tüp…tüp… tüptürüp… sóhaj és mehet az ének. A Maybe this time-mal kezdtünk. Hát… azért kellett egy kis bíztatás és ezért a nagyira néztem, mosolygott de szigorúan nézett… *Jól van Lucy!-bíztattam magam-Semmi gond már kétszer léptél itt fel, akkor most sem lesz semmi gond...*
És kezdtem… Nincs is ahhoz fogható, amikor ilyen kicsi a közönség és mégis akkora sikert aratunk. Fütyültek és tapsoltak amikor lejöttünk a színpadról. Huhh… sikerült. Kate, Suz és én is mosolyogtunk. Egy elegáns meghajlás és lelépkedtünk a színpadról.
-Ó drágáim, fantasztikusak voltatok…-mosolygott a nagyi-Na, akkor üljetek le most jön a Comedy Country, és ugye mi csakis ezért jöttünk.
-Jaj, én elszaladok gyorsan a mosdóba és hozzak valami piát?-kérdeztem, még mindíg állva.
-Most nincsen nálam túl sok pénz úgyhogy csak négy Brandyt kérj. Vagy ha még kértek kénytelenek lesztek bevetni csábos mosolyotokat-mondta mami nevetve-Egy farncia La Dansé női cigarettát? Jaj, de hiszen ezt még nektek nem nagyon kéne….-majd meggyújtott magának egy cigarettát és folytatta a társalgást, miközben én a bárpulthoz mentem.
-Jó estét!Négy darab Brandyt kérnék a négyes asztalhoz!Ja, és az asztalnál fizetek!
-Jó máris kisszony- válaszolt a fiatal szőke pincér mosolyogva- Melleseleg nagyon szépen énekelt ma este hölgyem!-jegyezte meg csábosan.
-Oh, köszönöm. –mosolyogtam rá,-most ne haragudjon de, mennem kell… Viszlát.-köszöntem el és már éppen indultam hátrafele mentben és túl gyorsan fordúlhattam meg mert abban a pillanatban valami nagyon hideget éreztem a melltartómban…
-Ó, ez nem igaz-mondta az ekkor már tiszta ideg férfiú- hogy lehet valaki ilyen béna és …-és akkor rám nézett. Elég kellemetlenül kezdtük érezni magunkat hirtelen. Én lángvörös lettem, őneki meg lüktetni kezdett az ér a nyakán…
-Jaj, ne haragudjon, de nem láttam… te meg… aztán…-szabadkozott.
-Na jó elég először lehülyézel aztán meg, jön a „jajj bocsáss megláttalak és már nem is haragszom”, és hogy ha mondjuk nem én lettem volna akkor elkezdesz ordibálni vagy mi ? Leöntesz, neked még csak semmi bajod de nekem … most nézz rám elázott az egész ruhám felső része! És…
-Hát, segítsek letakarítani? –vágott a szavamba hirtelen.
-Te mocskos disznó inkább hagy békén…Jó?! -már kezdtem nagyon dühös lenni és egészen hangosan beszélni, és a körülöttünk lévők mind minket néztek. –Na, akkor azt hiszem most megyek és megpróbálom ÉN kimosni a ruhámból ezt a mocskot… Heló! –azzal gyorsított lépésekkel elindúltam a mosdó felé.

***

Kijöttem a mosdóból és éppen a tükörben néztem magam hogy úgy tegyem a szőrmét hogy ne látszódjon a folt, amikor odalépett a hátam mögé egy férfi, csak egy vörös hajat láttam és a következő már az a pillanat amikor megsimogatja a hátamat:
-Szia Cica! Gyere csak a Kutyával játszunk egy kicsit jó?! –éreztem hogy bűzlik a italtól. Nagyon be lehetett rúgva mert amikor megfordultam, akkor hirtelen rámdőlt én meg a tökörnek estem.
-Azonnal száljon le rólam! –emeletem meg a hangom és már készültem volna behúzni neki amikor valaki megelőzött. Az a férfi állt ott aki leöntött a Charlott-jával. Megfogta a zaklatóm a zakójánál fogva és kiráncigálta a vészkijárathoz,  ami a férfimosdó mellett volt. Jó erősen kipenderítette az ajtón és csak annyit mondott:
-Menj haza haver! És hagy békén mindenkit.-majd becsapta az ajtót és felém fordúlt- Jól vagy?-kérdezte mindezt már kicsit nyugodtabban.
-Pff… Ha leszámítjuk azt hogy nyakon öntöttél egy adag Charlottal és utána rámdölt egy részeg disznó  a mosdó előtt akkor-nevettem gúnyosan- igen kössz minden rendben!!!
Megigazítottam a ruhám és elindultam végre már az előadást nézni. Elém vágott és azt mondta:
-Héj, nézd sajnálom… Sajnálom hogy leöntöttelek a piámmal!  És igen hívj csak nyugodtan egy bunkó mamlasznak! Mert az voltam és sajnálom de azt hiszem most rajtad a sor-mosolygott csábosan- hogy megköszönd, és azt hiszem akkor kvittek vagyunk nem?
-Hogy mi, kivittek? Én nem köszönök meg semmit elintéztem volna egyedül is, kösz de belőled nem kért senki!Na, Heló!- azzal mérgesen csörtettem az előadás felé. És mér megint itt volt mellettem…
-Jaj,  ne legyél már ennyire undok. Jó bocsáss meg nem értettem. Na szóval kérlek kezdjük előről…
Szia! Az én nevem Tomas Fox és meghívhatlak egy italra, szerencsés találkozásunk örömére?
Na jó, ha annyira akarja akkor legyen de csak egy ital és semmi több ilyen bunkókkal nem tárgyalok.Majd megrendeli nekem az italt én meg fogom és elmegyek… Igen így lesz…
-Hát… Jó de csak egy italt nem többet mert engem várnak… -majd elindúltunk.
-Csak utánad! –intett a kezével az ajtó felé. Lehet hogy nem is olyan faragatlan disznó mint a milyennek gondoltam? Végül is megszabadított attól részegtől is… Ki tudja…

***

Kihozták a Bloody Mary-met és éppen áltam volna fel hogy elmegyek amikor:
-Azért ne legyél ennyire mérges rám. Bocsáss meg nekem és kérlek áruld el a neved.
-A nevem…-egy pillanatig a saját nevem mondtam magamban aztán inkább mégsem azt mondtam ki hirtelen- A nevem Rose… Rose Villon.
És akkor megláttam Katet .És sajnos ő is engem.
-Lucy! Lucy?! -kiabált Kate a mosdójtón kilépve- Lucy te meg mit csinálsz itt. Azt hittük már elloptak…- nevetett Kate. Rohant oda hozzánk.Én meg  éreztem hogy kezd nagyon égni az arcom.
-És a barátod kicsoda? –pillantotta meg Kate mellettem  Tomast aki kicsit mérgesen mosolygott ránk.
-Ő?Senki! Menjün oké? Nos Tomas örültem a szerencsének... Viszlát –és egy jelentős pillantás után Kate is fogta az adást. Gyorsan Visszamentünk az asztalig és amikor leültünk, kitört belőlünk a nevetés.

***